Ha szóba kerül a lassúdivat-mozgalom, a beszélgetés gyakran megreked azon a ponton, hogy milyen konkrét módokon járulhatnak hozzá a divatvilág fontos szereplői és a végfogyasztók a divatipar tisztességesebbé és fenntarthatóbbá tételéhez. De mi van akkor, ha az egészet rosszul értelmeztük? Mi van akkor, ha még a legstílusosabb ökoharcosok sem látják a biofától a divaterdőt? Kate Fletcher szerint ez a helyzet – és ha a „slow fashion” kifejezés megalkotója mondja ezt, érdemes odafigyelnünk.
A londoni University of the Arts Centre for Sustainable Fashion részlegének fenntarthatósággal, tervezéssel és divattal foglalkozó professzora a lassú divat területének ismert kutatója, írója és előadója. És ami még fontosabb – ő használta először azt a kifejezést, amely azóta a tervezői szótár állandó elemévé vált. A lassú divatot részben a gyorsdivat ellentéteként határozta meg, a gyorsaságot pedig a „mai textil- és ruházati ipar meghatározó jellemzőjének” nevezte.
Kate azonban „technikai problémáknak” tartja a gyorsdivat problémáira alkalmazott leggyakoribb megoldásokat. Míg a szerves szálakra való átállás, a tisztességes bérek és a munkakörülmények általános javítása mind egy-egy lépés a helyes irányba, távol állnak a lassú divat valódi lényegétől. Kate számára a lassú divat nem csak a lassításról szól. A tisztességes körülmények mellett, kisebb mennyiségben előállított, jobb minőségű ruhák eszményképe a filozófia alapját képezi, nem pedig a végcélját. Ha továbbra is hatalmas mennyiségű divatcikket fogunk vásárolni – legyen szó akár méltányos, természetes, fenntartható módon gyártott ruhadarabokról – akkor nem tudjuk megoldani a valódi problémát. Ha tényleg tenni akarunk valamit, át kell gondolnunk, hogyan viszonyulunk az általunk viselt ruhadarabokhoz.
A lassú divat vezető elméleti szakembere azt szeretné, hogy a szellemi alkotása kevesebbet foglalkozzon a ruhákkal és az előállításuk módjával, és többet azzal, hogyan kezelik őket az emberek. Ha újraértelmeznénk a divatot, hogy az a ruhadarabjaink használatára, átalakítására és gondozására is kiterjedjen, sokkal többek lehetnénk szimpla fogyasztóknál. Az új megközelítésünkkel nem leszünk többé a márkák és tervezők által diktált trendek és stílusok passzív fogyasztói. A lassú divat által nyújtott élmény ehelyett aktív és személyes lesz, mivel folyamatosan át fogjuk alakítani, és hosszú ideig fogjuk birtokolni és viselni az egyes ruhadarabokat.
Tudományos és népszerű kiadványai mellett Kate Fletcher projektjei is élénken szemléltetik, hogyan is néz ki a lassú divat elmélete a gyakorlatban. A „Lifetimes” projekthez kutatótársával, Mathilda Thammal együtt felkértek néhány nőt, hogy vezessenek divatnaplót, válasszák ki a kedvenc és a soha nem hordott ruháikat, és dokumentálják a mosási szokásaikat. Az eredményül kapott adatok segítségével kidolgoztak néhány „gyors” és „lassú” ruhákkal kapcsolatos jövőbeli forgatókönyvet, amelyek nagyobb hangsúlyt fektetnek a ruhadarabok megőrzésére, kiválasztására, viselésére és gondozására.
Az embereknek át kell gondolniuk, hogy milyen szerepet töltenek be a ruháik életében, mi az, amit már megtesznek, és mit tehetnek még annak érdekében, hogy meghosszabbítsák a ruháik élettartamát. Kate Fletcher szerint ez az igazi lassú divat felé vezető út kezdete.
Image credits
Header image: Courtesy of Kate Fletcher